Erős averzióm van a patinát és kort imitáló tárgyakkal szemben. Nem tudom elképzelni, hogy aki megvesz egy mesterségesen félig elrohasztott, keleti hatású asztalt egymillióért, az mit gondol organikusnak, miben látja a fröccsöntött műkincs értékét? A következő képekkel azt szeretném megmutatni, hogyan lehet ízléssel ötvözni a régit és újat: úgy ötvözni a hagyományokat, hogy azok egyszerre tiszteljék és értelmezzék egymást...
Azért minderről megkérdeznék egy marokkóit is...
Forrás, sok jó linkkel: My Marrakesh
