Salins-les-Bain francia városában 1962-ben zárt be az több évszázados múltra visszatekintő sóraktár és finomító üzem, melynek feltámasztására csupán 2006-ban írtak ki pályázatot. Azóta, só- és helytörténeti múzeumként már a világörökség részét képezi, a középkori falak és a modern építészeti megoldások láttán pedig tócsába gyűlik az ipai loftok szerelmeseinek nyála...

A város történelmében a középkor óta fontos helyet foglal el a só, illetve az erre települt ipar, így logikus döntés volt a sómúzeum mellett helytörténeti kiállítást is létesíteni a szépen kipofozott falak között. Az építészek, közelebbről a Malcotti-Roussey iroda és Thierry Gheza a település fejlődéstörténetét használták kapocsnak a modern építészeti kiegészítések tervezése során.

Az eredeti konstrukció restaurálása előtt szakértők vizsgálták a falak és a faszerkezet állapotát. Kiderült, hogy a falakat átitató sónak jelentős szerepe volt a szerkezet konzerválásában, az államegóvás miatt ezért a múzeum terei számára egy önálló épületet emeltek a meglévő falakon belül. Az ipari múltra utaló, rozsdás felületű "doboz" szervesen kapcsolódik a meglévő struktúrához, ugyanakkor karakteres, kortalan kiegészítője lett az épületnek.

A megvalósítás során törekedtek ara, hogy helyi iparosok, lehetőleg kézzel készített munkáit használják, vagy építsék be, mind a burkolatok, mind a bútorok terén. Az építkezés 2009-ben fejeződött be.

Via: ArchDaily