Ryan McGinley 1977-ben született, baromi fiatal, a rákövetkező nemzedék ma már mégis példaképként tatja számon. A szakma sem fukarkodott az elismerésekben: 2003-ban, mindössze 25 évesen, ő volt a legfiatalabb művész, akinek saját kiállítása nyílt a Whitney Museum of American Art falain belül. Szintén 2003-ban, az American Photo Magazine jelölte az év fotósa címre is. Képei nehezen kategorizálhatók, a naturalista(,) erotikával nyakonöntött, szigorú trash mellett zsáneres, szinte lírai felvételeket találunk. Saját vélemény kialakítása javallott...

Billy Monk (1937-1982.) a '60-as évek második felében, Cape Town egyik becsületsüllyesztőjében, a Les Catacombs Club  nevű nightclub kidobóembereként dolgozott. És fotózott. Nem művészi céllal, inkább a partyfotósok indíttatásával, így képei bő negyven év elteltével is hihetetlenül közvetlennek, élettelinek mutatkoznak. A Pentax gép és a 35mm-es objektív akkor csupán némi pluszpénz megszerzését szolgálták, ha élne, Billy Monk ma már ünnepelt művész lehetne...

A következő sorozatot az i-D Magazine Winter 2010 issue számára fotózta David Bailey. Fém lett...

Zajos, borzasztó, elcseszett, vulgáris, modoros, öncélú, hogyvanbeállítva, kikezekaribancok, miakarezlenni, ezisfotó? És? Carlos Nunez képei hajtás után...

Hilo Chen taiwani művész csaknem fotorealisztikus, zömében olajjal festett munkái láthatók hajtás után. A témaválasztás egyedinek épp nem mondható, de minden tekintetben illeszkedik a mai, 37 fokos, várható csúcshőmérséklethez. Klímás irodában mért nincsenek ilyen csajok???