Joey Lawrence hét évesen vett először kamerát a kezébe, amit azóta maximum lecserélt, de nem tett le. Az ijesztően fiatal fotó- és filmművész olyan megrendelőknek dolgozott, mint a Warner Brothers, a Forbes, az NBC, vagy a Kawasaki, a lista hosszú, a honlapon megtalálható. Egy biztos, Joey az elmúlt években szénné dolgozta magát...

És ehhez mindössze a hajtás után következő képeket kell lementenie, a szkennelésből fakadó amatőr gyűrődéseket kifotosoppolnia (vagy nagyvonalúan elnézni mellettük), nyomtatni és összetűzni, gemkapcsozni, celluxozni, ahogy jólesik.  Meglepő módon NŐK vannak benne, fényképeken. Kedvencem a felfújható répán lovagló rózsaszín nyúl, de sok hasznos dolgot találhat benne az is, akinek épp ezt az ízlése tiltja. (Azért lapszélen megjegyezném, hogy a régmúltban idecitált Lavazza kalendárium laposra veri a Vogue anyagát, de jobb mindig van, tapasztalni az újat is kell.) Hajtás után képek és magyar vonatkozás...

Miles Aldrigde bemutatására csak azért nem térek ki bővebben, mert rövidesen a többi képei közül is szeretnék válogatni párat, egy másik post keretében. Ha valaki nem tudja kivárni, amin nem csodálkoznék nagyon, kattintson át a fotós oldalára és gyönyörködjön, vagy borzadjon kedve szerint... A hajtás után látható sorozat az Immaculee címet viseli és 2007-ben készült.

Mindenkinek van valami kattanása, mániája, ami rossz esetben a pszichiátriára vezet, jobb esetben hivatásá válik és belesímul a normális dolgok közé. Liz Wolf fotóművészre inkább a sütifotós titulus illene, munkái elsősorban cukorkákról, nyulakról, véres nyalókákról és más "cukiságokról" szólnak, kellemesen mordbid, visszafogottan elmebeteg stílusban...