Ez jó, hogy csak egy számot írnak rá, nem kell hülye neveket megjegyezni. Elég csak a számot vagy az üveg színét. hehe
"Menj le fiamm, hozzá két fehér bort! Anyádnak meg barnát!"

nagyon klassz!

sverige rulez

Rossz/félrevezető a cím. Ez nem bormarketing, hanem egy boralapú élelmiszeripari termék marketingje. Mármint attól, hogy jó az ötlet és szép a kivitelezés, egyáltalán nem biztos, hogy alkalmazható lenne borok marketignjéhez. Azaz nyilván el lehetne adni vele bort, de ugye azt a bort nem a bor mivolta miatt vennék meg, hanem a csomagolásáért. A 2.0-ás magyar borász meg ugye nem egy csomagolás alá akarja beszállítani a terméket (ami ebben az esetben nem több, mint a csomagolás hordozófelülete), hanem önálló karakterrel bíró (tehát nem reprodukálható) produktumot kíván lerakni az asztalra. Tudom, hogy ez a poszt nem ilyen okok miatt született, de én erre asszociáltam. :)

egri Fehér: az asszociáció érvényes, a cím pedig inkább rávezető, semmint félre:) Bár a glögg valóban nem bor, de tény, hogy egy átlagos borivó számára belterjes és nehezen követhető a hazai borászok világa, specifikuma, legjobb szakértői. A Blossa példája azért jó, mert a special edition glögg kiadásán keresztül sokezer blogbejegyzést és más média-megjelenés generálnak évről évre, melyek egyben tartalmazzák a cég webcímét is, sok más kiváló borral rajta. A hazai bort nem azért fogják megvenni, mert jó. Sajnos. A legtöbb embernek a borvilág "botrányhősei" ugranak be egyből (Szeremley Huba, Csányi Sándor, stb...), de a legjobb termékeik neve nem. Egy valóban kortárs design-nal és ténylegesen nemzetközi gondolkodásmóddal egy magyar borász pillanatok alatt elérhetné ugyanezt, mégsem teszi. Mért? Ha termék már jó, mért kell félni aformától? Kicsit unalmas, hogy egy eladhatatlan, de király bort a '90-es évek eleganciájának stílusában címkéznek fel. A másik fele meg annyira rusztikus, mintha a földből ásták volna elő... Ez nem tradíció, hanem a nemzeti kincsek köldöknézős pszichózisa. (Kis túlzással.) Ezért bosszant az Új Magyaroszág blabla szlogenje: Magyarország már benned van..., mert nem kéne, hogy legyen. Ki kéne baszni a hóra az egészet és körülnézni, miért is működik ez jobban máshol. Aztán még mindig megcsinálhatjuk a SAJÁTUNKAT! (Bocs, kicsit elragadtattam magam:)

Máshol is hasonló stílusú a dizájn. Természetesen van olyan piaci szegmens, ahol egy ilyen dizájn több mint célravezető, azonban a magyar borászatnak szerintem nem erre a szegmensre kellene fókuszálnia. Hogy miért? Mert az így eladható bort máshol (Újvilág) sokkal olcsóbban és maceramentesebben (ld.: Btv.) elő lehet állítani. Persze egy-két kivétel mindig akad. Hogy konkrétabban fogalmazzak: ehhez hasonló csili-vili csomagolással max. középszerű bort lehet eladni. Ha vki igazán nagy bort dob a piacra, akkor nem hagyományos módon csomagolja, mert csak úgy fognak érte (ezt kéretik a szó legszorosabb értelmében venni, tehát nem úgy általában egy sztárolt borért, hanem azért a borért, önmagáért) kiadni 20-200 eurót.
Azzal a megállapításoddal maximálisan egyetértek, hogy rengeteg magyar címke gagyi.
A nagy bor figyelmet követel, egyszerűen nem is lehet másképp megérteni, hogy az egyik miért 20, a másik meg miért 150 euró. És ehhez a figyelemhez hozzátartozk az is, hogy az ember lenyeli a keresési költségeket (a borász meg próbálja azokat minimalizálni a saját érdekében).
Nagyon röviden összefoglalva: a világ borászata kezd kettéválni. Vannak a tágabban értelmezett borok, amik mind nagyjából egy kaptafára mennek ki, meg a termőhelyre jellemző, magas hozzáadott értékkel bíró borok. Az első esetben hatásos lehet a hagyományostól elütő dizájn (mivel az egyes termékek nagyjából ugyanolyanok, a termelő meg mégis meg akarja őket különböztetni, és azt meg így a legegyszerűbb), a másodikban szerintem nem.

OK, akkor sikeresen leválasztottuk a prémium kategóriát, ami természetesen más elbírálás alá esik, hiszen jóval több türelem, idő, pénz és szakértelem kell hozzá, hogy annak fogadják el, ami. De nem hiszem, hogy nálunk csak ilyen készül, illetve csak ilyet szeretnénk eladni.
Nem rég a Sibaritissimo oldalán találtam rá a Tokai Disznókő 97-99-es borokra (www.sibaritissimo.com/oremus-tokaji-aszu-5-puttonyos-1999-vs-disznoko-tokaji-aszu-6-puttonyos-1997-tu-eliges/). Ez a blog csak prémium, meg luxus dolgokkal foglalkozik, örültem is, hogy van valamink, amit számon tartanak ezen a szinten. Csakhogy az oldal tele van francia és más borokkal, italokkal, melyek a szinte tökéletes csomagolás mellett képesek olyan kreatívokkal, reklámokkal, egyedi megoldásokkal felhívni magukra a sznobok figyelmét, ami ránk sajnos nem jellemző. Ez egyensúly kérdése, szerintem lehetne magasabb szinten eladni a valóban magas szintű termékeket. Más tekintetben teljesen egyetértek veled, hozzátéve, hogy én a borokhoz szinte egyáltalán nem értő réteget képviselem, bár szeretek bort inni. Őszintén örülnék, ha ezen a blogon egyszer egy átlagos, de finom és nem lenézendő magyar bort, illetve anna ötletes, hagyományteremtő, európai színvonalú, valóban érdekes, stb. kampányát tudnám bemutatni. Ha tudsz ilyen példát, írd meg, kérlek, és építem a postot! :))

Köszi a linket, úgy érzem, hogy még hasznát fogom venni a jövőben.
Szóval amikor csomagolásról beszéltem, alapvetően a palack+címke kombóra gondoltam, az ilyen alapegységek további becsomagolásakor már nem szabad határt szabni a kreativitásnak (úgyis mondhatnám, hogy nem szabad palackba zárni, muhaha:))
Merthogy pl. a hűtővel kombinált Krug pezsgők esete pont ilyen.
Szóval túllépve a borok közvetlen csomagolásán, azt mondom, hogy nagyjából igazad van. Itthon egyébként szerintem Ipacs Géza munkáit érdemes mindenképp megnézni. Mostanra oda jutottunk, hogy a top100 magyar borászat kb. 25-30%-ának ő tervez címkét. Plusz van, akinek prosit, díszdobozt stb. Vannak érdekes megoldásai, szerintem neked is tetszenének. A leginkább a St.Andrea Pincészet arculatán érezni meg Ipacs jelenlétét (btw. a nickem alapján kötődhetnék a pincéhez, de nem, én egy másik egri pincéhez kötődöm).