A DesignPumpához számos megkeresés érkezik különböző cégek, társaságok részéről termékek, vagy szolgáltatások promotálására. Olyan felkérés azonban, amire a blogger őszinte lelkesedéssel és kíváncsisággal tud rámozdulni, csak nagyon kevés akad. Ritka kivétel az Illy tesztakciója, melynek során a témához kapcsolódó blogok gazdái egy héten át nyúzhatnak egy illy Francis Francis X7 IperEspresso kapszulás kávégépet. A kíváncsiság tehát a koffeinnek szólt, a gépet nyúztuk is, és most, hogy már nincs velünk, hiányzik is rendesen...

Akik eddig azt gondolták, hogy a blogger fogalma azonos a szervilis érdekvilágon felülemelkedő, légies transzparenciával, csalódniuk kell: megfelelő hangvétel és ellentételezés mellett igenis megvesztegethető. A 140 országban jelen lévő, magyar gyökerekkel rendelkező társaság pedig remekül közelített rá a blogokra, ez úton is gratula. A teszt mindemellett őszinteségre épül, ha az ízlésesen csomagolt kapszulákból kocsonyás, zöld leves főtt volna le, azt is megírnánk, szintén lelkesen. De nem így történt: egy héten át igazi, olasz kávé várt reggel, kompromisszumok, hümmögés nélkül.

Egyikünk sem dicsekedhet komoly gasztronómiai tudással, ráadásul az összehasonlítási alap sem igazán releváns, hiszen egy filteres kávéfőzőimitátort kellett az illy-nek helyettesítenie. A gasztro-szakmai elemzés terén ezért sokkal avatottabb tesztelők véleményét érdemes olvasni: a Dolce Vita blog szerzője például remekül szerkesztett posztban foglalta össze mindazt, amit én is gondolok, tapasztaltam. Szívesen bepésztelném ide, de inkább olvassátok el eredetiben.

Ami a külsőt illeti, az X7 igazi olasz design. Nem csupán akar az lenni, hanem szerves részét képezi annak az evolúciós gépezetnek, amiben az olasz formatervezők tapossák az áramfejlesztő biciklit. Eképpen a gép egyszerre mutat retró hatást, és valóban kortárs vonalakat, gyakorlatilag a Fiat500 koncepciója mentén. Az általam nem kedvelt retró itt - kellő stílusérzékkel - a presszógépek időtlennek megismert alkatrészeiben merül ki. A keményvonalas, minimalista stílusfasisztákat leszámítva szerintem mindenki megtalálhatja benne barátságos kollégát.

A praktikum, az egyszerű használat a kapszulás technika alaptulajdonsága, ezt nincs értelme boncolgatni. Az viszont fontos, hogy mindez nem jár igazi kompromisszumokkal, jó érzés használni, kényelmes, ergonomikus, mint az olasz autók általában. Ha az ember megengedheti magának azt a luxust, hogy egy nem bántóan drága (48 ezer forint körül van az ára) gép mellé kábé 100 forintért vásároljun egy-egy patront, szerintem jó döntés. Azt azonban gyanítom, hogy a versenyben részt vevő "kapszulás cégek" között előbb utóbb a környezetbarát megoldások is versenyelőnyt jelentenek majd. Kell is, hiszen a kávénkénti csomagolás nem kevés szemetet termel. Kíváncsian várjuk a reciklikált patron megjelenését.

A géphez a bőséges kapszulamuníció mellett a Pedro Almodovar által tervezett csészekollekció két darabja is érkezett, a Los abrazos rotos című filmjéhez kapcsolódóan, fícsöring Penelope Cruz! Jó belőle inni:)