Mikor nyaralás közben a szerencsésebb országok középkori óvárosait járjuk, gyakran felbukkannak romos, de iszonyat régi épületek, melyek azonnal előhívják belőlünk a felújítási, beköltözési reflexet. A vastag kőfalakból épült, ma már alig létező életformát kiszolgáló struktúrákon belül persze kicsi a mozgástér, az ember nem szívesen hordja le a konténerbe azt, amit mondjuk ötszáz éve rakott fel a mester. Christian Speck, az egyszemélyes Formzone design- és belsőépítész stúdió gazdájának nemrég felújított háza, nem egy belsőépítészeti orgazmus, viszont kiváló, igényes példa...

A svájci alpok csúcsai között, egy kis falu archaikus utcájában található ház kivülről nem változott semmit. Belül azonban mélyreható, mégsem felforgató folyamat zajlott, melynek során modern életterek költöztek az öreg falak közé.

A lőrésszerű ablakok alapvetően meghatározzák a ház hangulatát, a kor ízlésének megfelelő, nagy üvegfelületeket csak a terasz felé sikerült beépíteni. Valószínűleg épp ez az a kényszer, ami a legtöbbet őrizte meg az eredeti hangulatból, hiszen még a fotókat nézve is erősen érezhető a természetes fény hiánya.

A barlanghatást a faburkolat és a világos színek oldják, a csupasz kőfalak inkább dekorációk, annak viszont nagyon is hatásosak. A keskeny és szűk lépcsősorokon viszonylag tágas terek között közlekedhetünk, melyeket a jól megválasztott világítás is tágít - nem is kicsit. Áramszünet esetén a fotós is a teraszon nyitott volna egy sört, de ez hozzá tartozik a ház történelméhez, akinek nem tetszik, költözzön lakóparkba...

A felújítás során beépített, meglehetősen steril, illetve sterilen természetes elemek egy új lakásban nem lennének feltűnőek, a régi falakkal együtt azonban jól működnek. Szerencsére az átalakítás során épp elég zegzug maradt ahhoz, hogy könnyen belakható, inspiratív teret adjon, de pár dolgot azért átgondolnék, ha mondjuk... Beköltöznél? Béna lett? Te mit bontanál vissza?

Via: Desire To Inspire, Freshome