"Bekaphatjátok, az enyém lesz a legmásmilyenebb!" - gondolhatta a telek tulajdonosa, mikor összevetette az építési szabályzatot, a szomszéd házak látványát és a rendelkezésre álló, zsebkendőnyi területet. "Veszünk egy nagyjából hagyományos kiosztást, rádobunk egy asszimetrikus tetőt, aztán addig fűrészeljük a makettet, amíg érdekes nem lesz." - a dramatizált változat szerint így alakult ki a csendes, japán, kertvárosi környezetben álló Montblanc House, ami tényleg érdekes lett. És szerintünk kicsit szép is...

A tényleges brief-ből persze nem tudunk semmi személyeset, a Studio Velocity építészei a következőket jelölték meg az alapvető célkitűzések között: a házakkal körülvett, szűk telken olyan, háromszintes házat kell emelni, amely sok izgalmas, lehetőleg nyitott "zseb-helyiséggel" rendelkezik (gondolom a zegzugos kert helyettesítésére), a kültér-beltér erős kapcsolatban áll, valamint panorámás a távoli hegyekre. Nehéz? Ugyan...

Az utcai homlokzat monolitikus fehérségét különböző méretű, szabálytalanul "elszórt" ablakok oldják, de általában elmondható, hogy a nyílászárók, áttörések szokatlan helyeken tűnnek fel.

Bár japános (trendi) egyszerűségükkel és a mindenhonnan beömlő természetes fénnyel a belső terek sem érdektelenek, sőt, kimondottan barátságosak, nem véletlen, hogy a fotók többségén a tetőtér szerepel. A szépen kivitelezett (ez nem frázis, tessék megnézni a fotókon), levegős tér külön kalandtúra a házon belül: létrával, panorámával, kontrasztos bútorokkal és zöld növényzettel filmszerű környezetet teremtettek.

Választhatták volna a jobbraszomszéd dobozos megoldását is, talán nagyobb, nyitott teraszokat kaphattak volna, de a tetővel sajátos karaktert, zegzugokat, látványos külső felületeket nyertek, melyek a cseppet sem homogén környezetben egyszerű rendet vágnak: van egy ilyen, meg a többi nemilyen. Tetszik, ha nem Japánban lenne, költöznék is...

Via: Designboom