A pumpán bemutatott, kortárs épületeket gyakran éri az a kritika, hogy öncélúan modern, steril tereikben a bacilusok sem laknának szívesen, nekik is több melegség kell a túléléshez. Ezzel részben egyet is kell értsünk, bár az épületefotózás napjainkban menő stílusa is erős hatással van a posztokra. Mindezért most, nem kivételképpen, egy valóban élhetőnek és otthonosnak tűnő kégli következik. Hajtás után San Francisco egyik legöregebb háza, az 1860-as években emelt Bernal House megújult belső terei láthatók...
Az öreg, kicsi ház a Feldman Architecture tervei mentén végzett felújítás során kicsit meghízott, a rusztikus, szinte antik belső pedig modern vonalakkal egészült ki, ízlésesen, nem agyonütve egymást. Az amerikai hagyományok itt európai stílusjegyekkel gazdagodtak, egyes elemeiben szinte skandináv hatást mutatnak. Ezt nevezhetjük akár lesüllyedt kultúrkincsnek is, ezt mindenki döntse el maga, vagy ha nem megy, nézegessen amerikai lakber blogokat hozzá.
A berendezett terek nyilván jóval barátságosabbak, mint egy üresen befotózott lakás, de a benne élők stílusa is sokat jelent. Azért a túlméret fogalma itt is sokszor megjelenik, de nem zavaró, símán beköltöznék, ha itt lenne az agglomerációban, és talán még a szomszédok sem dzsokiznának le a hátam mögött.
Via: Contemporist
