A fenti képen látható úriember a Pritzker-díjas, világjáró angol építész, Sir Norman Foster, aki büszkén feszít Dymaxionja mellett. A járművet az 1930-as években tervezte Buckminster Fuller, amerikai feltaláló és építész, akit a repülő autó lehetősége ihletett meg.
A háromkerekű, futurisztikus autó 7,8 litert fogyasztott 100 km-ként, és egyszerre tizenegyen ülhettek bele, és meglepő fordulékonyságról tett tanúbizonyságot. A hajtásról egy Ford 8-as motor gondoskodott, 85 lóerőt nyomva ki magából.
Az eredeti, science fiction filmekbe illő elképzelés az lett volna, hogy a Dymaxionnal majd az egyszeri amerikai ember egyszerűen kikeveredhet az akkor még nem is olyan kibírhatatlan dugókból: ha függőleges irányban hagyta volna el az autópályát. A Dymaxion áramvonalas cseppformája legalábbis ezt a célt szolgálta volna.
Ám a jármű prototípusának 1933-as bemutatóján, a chicagói Világkiállításon csúnya baleset történt: a kocsi felborult, és a becsatolt biztonsági öv ellenére sofőrje életét vesztette - a vászontető nemigen bírta az ütközést -, két nézővel együtt. Így aztán a tömeggyártásról szőtt tervek egy perc alatt repültek a levesbe, az amerikaiak pedig még ma is órákig araszolnak a dugókban.
Összesen három, prototípusnak épített darab létezett belőle, ezek közül egyetlen egy maradt fenn. Sir Foster mellett pedig egy újjáépített darab látható. Azért a Dymaxion formabontó designja nem tűnt el teljesen a süllyesztőben: ugye, mindenkinek ismerős legalább egy kicsit, amit az előlnézeti képen lát? Nem véletlen, a VW Transporterek első generációinak belénk vésődött, jellegzetes orr-része innen eredeztethető.
Via: Architizer
