Kilenc szinten, egészen pontosan, hiszen a kicsi, de annál magasabban fekvő "tetőterasz" is beleszámít. A Zecc Architects mérnökei egy 1931-ben épült víztorony adottságait próbálták úgy kihasználni, hogy kellemesen, ergonomikusan élhető, családi kégli váljék belőle. Szerintünk nem sikerült, de az önsanyargató különcöket muszáj értékelni...

Candy Chang egyszerre dolgozik várostervezőként és installációkat készítő művészként. A Before I die... akció keretében sikerült a két területet egy kalapba gyömöszölni: New Orleans egyik lebontásra váró házának falát tekintélyes táblává alakította, majd előkészítette a környékbeliek, vagy az épp arra járók álmainak befogadására...

A francia Pottgiesser tervezőinek munkája a PONS és a HUOT társaságok új, közös irodaházának belső kialakítása, amire az organikus, a futurikus és a különös jelzők egyaránt illenek. Az 1800-as években épült, ipari csarnokba az aktakukacok mellett eukaliptuszok is beköltöztek, pandák koalák ugyan nincsenek a képen, de zárás után nyilván megjelennek ők is...

A német Dan Pearlman kreatív ügynökség kapta a feladatot, hogy a meglévő  közösségi terek újragonsolásával korszerű és inspiratív munkakörnyezetett teremtsen a berlini MTV  Networks dolgozóinak. A tervezők kitettek magukért: falakat bontottak, összenyitottak és véstek eleget, majd a hatalmas, világos termet látványos objekumokkal hozták le befogadható, élhető közelségbe. Minden tekintetben német munka és ha valami hiányérzet mégis mutatkozna, az inkább a képernyőn keresendő...

Ha hiányzik otthon valami, amire régóta vágyik az ember, de nincs hozzá hely, vagy úgysem használná sokat, legjobb, ha odarajzolja a falra. Egyfelől lehet önbeteljesítő jóslat, másfelől pont olyan lesz, mint amilyet szeretnénk, csak egy dimenzióval kevesebb. Különösen igaz ez arra az esetre, ha egy belsőudvarra néző kégliből szeretnék komolyabb panorámára szert tenni...