Ahogy az archivumot kotorásztam, rá kellett jönnöm, hogy igazán értelmes bringa még nem volt a Pumpán. Hát, a hagyomány most sem enyészik el a praktikum javára: aki jól használható, ügyes, tartós kerékpárra vágyik, az vásároljon egyet magának és örüljön, de ezeket a szempontokat most ne túráztassa a kommentek között. (Bár, végülis...) A fókuszban Ben Wilson két, erősen artisztikus koncepciója, az Artikcar és a Monowheel, kíváncsi vagyok, melyikkel járnátok dolgozni inkább...

Csak azért nem írtam bálnafasz üléseket, mert a végén még bekerül a hivatalos promóanyagokba. Bár kérdéses, hogy él-e hazánkban olyan ember, aki megengedhet magának olyan gyomorforgatóan pazarló luxust, amit az orosz oligarchák számára egy fullosan bútorozott Prombron Monaco Red Diamond Edition Dartz jelent. A Hummer mintájára épített, páncélozott járműbe mindent beleépítettek, ami sok pénzébe kerülhet a primitívebb milliárdosoknak, többek között bálnapénisz bőrével burkolt üléseket. Nyilván jó puha...

Az "1000" inkább eposzi jelző, nincs annyi időm, hogy megszámoljam a képen látható vízesés alkotóelemeit, de nagyjából annyi lehet. A kétes hírértékkel, illetve figyelemfelkeltő erővel bíró installációt Kínában, egy kerámia fesztivál promótálása végett építették fel, jobb nem jutott eszükbe...

Update: több kép a WC blogon, melynek létezése a nap fontos tapasztalata!!!

Via: BoingBoing

A bal oldali nyitóképen látható hölgy, Angelique Houtkamp, az egyik legkeresettebb holland alkotó napjainkban. Hírnevét tetoválóművészként alapozta meg a '30-as évek stílusában, de kortárs beborultsággal elkövetett varrataival. Festményeit, művészi projektjeit is egyre növekvő érdeklődés övezi, számos galéria mutatta már be munkáit, többek között (műanyag) gyerekkoponyákra festett képeit. Aki szeretne egy eredeti Houtkamp-tetoválást, Amszterdamba kell utaznia és persze jó előre lekötnie az időpontot. További képek, ahol szoktak lenni...

Sem alkotó, sem műcím, sem semmi más nem zavarja meg a hajtás után következő alkotások objektív elemzését. Ha eltekintünk a projekt infantilis, kocsmaasztalnál kreált izmusoka jellemző degenerált gyökérségétől, nézegetésük meglepően szórakoztató időtöltés lehet. Vagy épp azért, akkor meg annál inkább. Legszívesebben fellőnék egy döglött bogár és kistestű emlős art-kontesztet, de akkor kapnék a pofámra a jobbérzésű olvasóktól...