Két éve úgy emlékeztünk meg Bruno Dayan munkásságáról, mint amit két fontos vonás hat át: az erős szexualitás és a fények különleges, egyéni alkalmazása. A helyzet változatlan, bár a zajos, kaotikus szerkesztés helyett a festményszerű ábrázolás figyelhető meg. Dayan fotóit általában olyan magazinok és hirdető társaságok kedvelik, akik nem átallanak gátlástalanul, meztelen nőkkel törtetni az üzleti siker felé. Hajtás után (szelektíven, a hétvégére való tekintettel direkt így válogatott posztunkban) kiderül, miért...

A megfelelő modell, majd fotó kiválasztását követően mindössze száz munkaórába kerül a közel fotorealisztikus képek elkészítése. Legalábbis ezt állítja JKB Fletcher, angol  képzőművész, aki először viccből kezdett női szuperhősöket festeni, de ami tapad az ragad alapon úgymaradt. Mára már védjegyévé vált a topik, (bár ezzel azért nincs teljesen egyedül), de azért női hősökön kívül fest mást is, főleg nőket hősi burkolat nélkül...

Ha nem lenne elérhető részletes képzőművészeti múltja, azt gondolhatnánk, Juan Francisco Casas tökélyre fejlesztette az értekezleten unatkozva golyóstollal alkotás művészetét. De elérhető. Továbbá azért sem gondolhatjuk komolyan, mert a képek nem kicsik, kétemberes rajztáblával pedig nem lehet meetingelni. Valamint azért is hibás a felvezetés, mert az általam értekezleten alkalmazott tollal akkor sem lennék képes erre, ha egyébként igen. Válogatás fotorealisztikus tintanőkből hajtás után...

Bár részletes biográfiát nem eresztett bőlére, alkotásai láttán Terry Rodgers valószínűleg, sokak álmát megvalósítva, hobbijának, szenvedélyének él, gondolom nem is rosszul. Hosszú évek óta nem nagyon fest/fotóz/filmez mást, mint erotikus partikat, illetve azok elejét, vagy végét, nem eldöntött. A képek láttán sokan köpködnek majd, hogy ez nem művészet, nem ám, de azért képzeljétek oda a családi nappali falára az egyiket, nagyjából száznyolcvanszor kétszázasban. Feldobja, nem?

Ryan McGinley 1977-ben született, baromi fiatal, a rákövetkező nemzedék ma már mégis példaképként tatja számon. A szakma sem fukarkodott az elismerésekben: 2003-ban, mindössze 25 évesen, ő volt a legfiatalabb művész, akinek saját kiállítása nyílt a Whitney Museum of American Art falain belül. Szintén 2003-ban, az American Photo Magazine jelölte az év fotósa címre is. Képei nehezen kategorizálhatók, a naturalista(,) erotikával nyakonöntött, szigorú trash mellett zsáneres, szinte lírai felvételeket találunk. Saját vélemény kialakítása javallott...