VW Bogár, Morris Mini, Chrysler 300C, Fiat 500, Lancia Delta és legújabban a Citroën DS – csak néhány olyan autó, amelyik ilyen vagy olyan formában visszatért poraiból, hogy ismét régi fényében csillogjon az ő, és persze a gyártó neve. Vagy éppen hogy gyalázat és sár kerüljön arra a jobbat érdemlő plakettra. Egy biztos: szelektív memóriánk gyakran kidobálja a rosszat és a szürkét, marad a jó és az izgalmas, márpedig ezekre az érzelmi húrokra vértől felhabzó szájjal vetik magukat a globális kapitalisták láncos kutyái, a marketingesek.
100 év, az történelem, és ugye autót ennél is hosszabb ideje készítenek már. Így gyakorta vissza is nyúlnak a gyártók korábbi, sikeres modellekhez, amit azzal akár lehetne is igazolni, hogy egy-egy design, vagy funkcionális ötlet igazából sokkal hosszabb ideig megállhatja a helyét, mint ameddig az autógyártók a modellváltás kényszere miatt gyártásban tartják. Ám mivel az újdonságnak újnak is kell látszania, és gyakran az eredeti modellétől teljesen különböző elvárásoknak kell megfelelnie, legritkább esetben marad sértetlen az originál. Konkrétan a leggyakoribb változás: az eredetileg olcsó népautóként sikeres jószágok drága csicsamobilként térnek vissza, vaskos haszont bezsebelni a könnyes szemű rajongókon és az új és csillogó jószágokat kedvelő yuppie népségen.
Nálam a hullarabló szövetség tiszteletbeli elnöki címéért a Volkswagen New Beetle tarthat székfoglalót: semmit, de az égegyadta világon semmit sem örökölt az ős Bogártól a sziluettjén kívül, ami azért is vicces, mert a pont legalul legszélesebb kasztni igazából az egyik fő hátránya mindenki kedvenc ízeltlábújának. Abszolút értelemben egyáltalán nem jó autó a New Beetle: drága, szűk, nem sportos, nem praktikus és szerintem még csak nem is szép, mégis sikeres és régóta gyártásban van, mert a rengeteg kellemes emlék és a l'art pour l'art designközpontú kialakítás eladja. A hasonló kaptafára készült Mini és Fiat 500 az én listámon annyival jobb, hogy ezek új kiadásukban sportos, vagány jószágok, számomra is vonzó csomagolással, ám a szigorúan olcsóságvezérelt elődökhöz semmivel sincs több közük, mint a VW-nak. De visszatérve a szégyenpadhoz, említhetjük a Citroën C3 Pluriel-t is, aminek annyira semmi köze a Kacsához, viszont cserébe annyira használhatatlan és rossz lett ez a modern kiadás, hogy még a Citroën is csak félszívvel játszott rá a Kacsások érzelmi gyengeségére.
De ha már Citroën: a minap itt a DP-n is esett szó a DS, mint márkanév visszatéréséről, amihez, jelenleg még fikázható autó nélkül, csak annyit fűznék hozzá, hogy az eredeti, amellett hogy überkényelmes luxusautó volt, ráadásnak telve volt olyan ötletekkel 1955-ben, amik aztán mind meg is valósultak más gyártóknál is – úgy a '90-es évektől kezdve. Ezt akárcsak megközelíteni is nehéz lesz, figyelembe véve azt a tényt, hogy míg egy Bogár, egy Minivagy egy 500-as Fiat (nem is beszélve a szerintem egyszerűen sz*r Kacsáról) a mai forgalomban megmosolyogtató kis díszdoboz, ami nehezen veszi fel 2009 ritmusát, addig a DS jól karban tartva ma is tökéletes közlekedési eszköz, amiben kényelemben, csendben és relatíve biztonságban tehetünk meg hosszú utakat is akár.
Van viszont a visszatérőknek más vonala is: azok a járművek, amelyek nemcsak a típusjelet kapták nagyra értékelt elődöktől, de a gondolatiságuk is hasonló ahhoz. Mint a csúnyaságával nagy hírre szert tett Fiat Multipla, ami ugyanúgy olcsó, hatszemélyes családi jószág, mint elődje a Fiat 600 Multipla. Vagy a gengszterlimó Chrysler 300C, amely egy hasonlóan nagy méretű, erős szériát, a 70-es években kifutott, és mára gyűjtők kedvencévé vált 300-as „betű szériát” folytatott – gyakorlatilag úgy, mintha sose hagyták volna abba. És van a Lancia Delta, ami............. ami miatt ebbe az egész gondolatmenetbe belevágtam. Ugyanis a minap alaposan összevitatkoztam egy tanult kollégámmal a Deltán. Konkrétan azon, hogy vajon a hullarablók, vagy a jófej visszatérők táborát gyarapítja-e?
A képlet látszólag nagyon egyszerű: a Lancia 1979-ben bemutatott egy családi ötajtós kompakt kocsit (v.ö.: Golf osztály), melyet 15 év után, 1994-ben követett a szintén családi ötajtós Delta II, majd annak kifutása után 9 évvel, tehát némi szünet után, 2008ban megérkezett az új Delta, mely szintén családi ötajtós kompakt. Abban is hasonlítanak, hogy mindegyiket az aktuális közepes Fiat modellre alapozták (Ritmo, Tipo ill. Bravo), és mindegyik az átlagnál kényelmesebb, gyorsabb és drágább autónak készült - az adott kor színvonalán. Ennek megfelelően az utastér méretét meghatározó tengelytávjuk minden esetben jelentősen nagyobb, mint az akkor éppen aktuális Volkswagen Golfé, és alulmotorizált teszkóverzió is csak a Delta II-ből készült, abból sem sokáig. Ha innen nézzük, egyértelmű: bár volt kilenc év kihagyás a kevésbé jól sikerült középső széria után, valójában jól látható, és immár éppen 30 éve azonos értékek mentén kitapintható a modellsor folytonossága. Csakhogy van itt egy kis bibi, vagy ahogy a költő mondja: hiba a mátrixban. Konkrétan ez:
Dióhéjban az van, hogy amikor '79-ben a Lancia a Deltát bemutatta, már nagyon régóta sikeres ralliprogramot futtatott a gyár. Az utcán is remek sportkocsi Fulvia a ralliban is nyerő volt, majd a direkt erre a sportágra tervezett Stratos HF begyüjtötte a 1974-es, '75-ös és '76-os ralli VB-t. Ez a sorozat csak azért nem folytatódott, mert a tulajdonos Fiat csoport úgy döntött, legyen a Fiat 131 a ralliautó. Aztán a szintén direkt rallira épített Lancia 037 következett, mely '83-ban nyert világbajnokságot, ám ekkor már látszott, 4x4-es autó kell a következő sikerhez. Ez az új versenyautó, a teljesen őrült, és konkrétan gyilkos (H. Toivonen) Delta S4 volt az első, amit ismét szériaautóhoz kötöttek, bár sok köze nem volt a '84-ben már 5 éve békés piaci jelenlétnek örvendő Deltához.
Ám éppen Toivonen tragikus halála miatt betiltották a B csoportot, és ismét széria-közelibb autók vették át a ralli világbajnokság főszerepét. A Lancia esetében ez az autó a Delta HF Integrale, mely a mai napig a legsikeresebb ralliautó: 1987 és '92 közt mind a hat világbajnoki címet megnyerte. És nem mellesleg, sikeres lett az utcai változat is: olyannyira sikeres, hogy sokaknak teljesen egybeolvadt nem csak a Delta, de egyenesen a Lancia márka nevével.
A Delta Wiki oldalán a teljes szöveg kb. 70%-a szól HF változatok részletes családfájáról. Szerintem, ha körbekérdezném az utca emberét, mi jut eszébe a Lanciáról, akkor jó részük semmit sem tudna róla, ám akik igen, azok döntő többsége rávágná, hogy Integrale, élükön a hazánkban is nagy számban előforduló ralli fanatikusokkal, és csak egy tényleg betegen autóbuzi kisebbség adna valamilyen más választ. Hogy egy eddig összesen 21 gyártási évet megélt modellről, meg mellesleg a 103 éves gyárról ennyire mindenkinek egyetlen változat jusson eszébe, az bizony eléggé világos üzenet: Delta = Delta HF Integrale.
Minden világos? Oké, akkor mondom, mi a gubanc. Az a gubanc, hogy ha tehát történészi szemlélettel nézzük a Deltát, a kényelmesre, tágasra, elegánsra hangolt legújabb verzió tökéletesen illeszkedik a sorba, és dicséretesen tartja a 30 évvel ezelőtt felrajzolt ívet. Ha viszont érzelmi megközelítésben, azaz a Martini Racing színekben pompázó HF Integrale szemüvegen keresztül vetünk rá egy fitymáló pillantást, akkor az új autó igazi kés-apám-hátába: csak elől kaparó, túlsúlyos, puhány szappantartó ez, amiben a legerősebb motor, Jézus szíve, egy 190 lóerős dízel.
Nekem történész végzettségem van, és a Lanciáról legelőször a saját Y10-em jut az eszembe. Aztán a Kappa, aztán a Fulvia, esetleg a Beta kupé és csak aztán a Delta Integrale. Tanult kollégám viszont ralli fanatikus, és örömmel ócsárolja hangosan azokat az autókat, amelyek nem pont olyanok, mint ő szeretné. Hogy mi már nem fogunk egyetérteni ebben, arra kár is több szót vesztegetni. Hogy az ún. general public mit szól majd az új Deltához, azt pedig néhány éven belül megtudnánk az eladási számokból, ha ezek nem zuhannának amúgy is a Mariana-árok felé nyaktörő tempóval. Egy biztos: az új Lancia Delta nagyon gondosan és igazi olasz ízléssel lett acélba és műanyagba álmodva. De hogy a marketingesek, akik a ceruzás emberek kezét vezették, jó lóra tettek-e? Én nem tudnám megmondani.
Szerintetek?
