Ha az ember fia bemegy a boltba 8 gurigával német sportszedánt venni, a jól felkészült cipőárus mindössze egyetlen kérdésre vár majd választ: elől húzzon, vagy inkább hátul toljon?

 

 

 

 

Talán csak én voltam lemaradva a vonatról korábban, de nekem valahogy nem tűntek túl érdekesnek az ún. kompakt prémium osztály* modelljei. Nem furcsa, hogy emberek igen drágán megvesznek valamit, amiben méretéhez képest szűk a hátsó hely és kicsi a csomagtartó, mégsem valódi kupé, vagy sportkocsi? Persze értem én, hogy jóval olcsóbban bele lehet ülni egy ilyenbe, mint gyártóik igazi, nagy, de árban, hogy úgy mondjam, vertikálisan integrált limuzinjaiba. Persze a jelvény, és vele a presztízs már ekkora méretben is jár, de azért a legtöbbünk simán átlát a szitán. Ja igen, mindemellett csak némelyik példányt jó vezetni, a legtöbbjük modellévtől és motorerőtől függetlenül még igazán sportos sem volt.

 

Nna, ezek azok a dolgok, amik az utóbbi pár évben alaposan megváltoztak.

 

 

A Volvo S60 még vár az utódjára, a Lexus IS pedig maradt az eredeti szűkös helykínálatú felállásnál, őket tehát kihagyjuk ebből a buliból. Az Alfa 159 pedig – design pumpa ez, vagy mi? – megér egy külön misét, ideiglenesen tegyünk úgy, mintha nem lenne. A németek viszont nagyot léptek előre – a BMW 3-as immár 2 éve, míg az A4 és  a C Merci  idén.

 

 

 

 

 

 

 

A „Dreier” például feltűnés nélkül elkezdett passzentos, de tulajdonképpen egész kényelmes hátsó helyet kínálni, elfogadható csomagtartóval, a C Merci meg kifordult sarkából, és hirtelen meglepően dinamikus, élvezetesen vezethető kocsi lett belőle. Az Audi A4, mint e hármas legfrissebb tagja, dinamikusabb is lett, meg nagyobb is. Olyannyira nagyobb, hogy amióta ezt a kategóriát feltalálták, most érzem először családos emberek számára valóban alkalmasnak bármelyik tagját is – fenntartva persze, hogy ha valóban térben gondolkozunk, feleennyi pénzért kétszer nagyobbat is kapni…..

 

Okés, tehát most már fényeztük örök és megbonthatatlan német barátainkat eleget, jöjjön az iszapbirkózás, azt mindenki szereti! Mi történik ugyanis akkor, ha valaki szeretne belépő-szintű, de azért már dízelmotoros, tehát kielégítően erős példányt egy ilyen presztízs-talicskából? Hát elővesz 8 millió forintot, és megpróbál választani. A C Merci lóerőben egy kicsit kevesebbet kínál, ami ugye magasabb körökben is ciki, viszont bő fél gurigával több zsetonért, így rögtön el is felejtjük. Marad az Audi A4 2.0 TDI és a BMW 318d, mely utóbbi, nevét meghazudtolóan, szintén kétliteres. Ezekkel a dízelekkel mindkettő éppen 143 lóerős, és megfutja a  200-at. Mindkettő a modern német prémium-autógyártás megtestesítője, a patikamérleggel mért tökéletesség szobrai. Mindkettőben van egy kis formatervi játékosság, de csak annyi, hogy az összkép azért szikár és elegáns maradjon. A minőség kívül-belül példás. A presztízs, vagy magyarul a közutálat tízes skáláján hasonló helyet foglalnak el. Áruk közt a különbség nincs 2% - ennyit le is lehet alkudni. Oké, az A4 több helyet kínál, de most őszintén, ismernek bárkit, aki prémium kompaktot helykínálat miatt választott???

 

 

 

Az egyetlen valódi különbség a két autó között egyben a legfontosabb is: fellengzősen úgy is hívhatjuk, a hajtási filozófia – ami, ha a dizájnt teljes értelmében, egy termék kialakításában keressük, bizony sarkalatos pont. A BMW ragaszkodik a hátsókerék-hajtáshoz, ami igaz ugyan, hogy értő kezekben látványosan sportos tud lenni, viszont azonnal mozgásképtelenné válik, ha az időjósok havat említenek. Az Audinál ezzel szemben továbbra is elsőkerék-meghajtás az alap, ami kiszámíthatóbb, barátságosabb és télen is használható, cserébe ilyen súlyú kocsinál már fabatkát sem ér, ha sportosan akarunk vezetni. És ez a legújabb A4, az egyébként valóban érezhető hatású fejlesztés eredményeképpen, még semlegesebb, és egyben még unalmasabb, már-már komornyikos viselkedésű. Mit jelent mindez? A BMW minden fórumon azt sugallja, hogy az ő autói annyira sportosak, dinamikusak, hogy akár versenypályán is megállják a helyüket. A marketingesek ugyan nem hoznak konkrét példát, de a vicc az, hogy ez igaz is: BMW-ből még a sufnituning kategóriában is találunk sikeres versenyautót, ellentétben a Mercikkel és az Audikkal. Csak ugye a hó ne essen. Az Audi ellenben még szlogenjében is („A haladás technikája”) az előrejutást emeli ki, és az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint fel is nő a feladathoz – emlékezzünk csak a híres síugrósáncos reklámukra.

 

Szóval akkor elől húzzon, és jusson el mindig, mindenhová, már ha el nem szunnyadunk vezetés közben? Vagy hátul toljon, és tegye élvezetessé az utat – még ha az véget is ér a cél előtt? Ez itten a nyolcgurigás kérdés, kedves öltönyös barátaim...

 

 

 

*Rendszertan: prémium gyártónak a drágán luxust, vagy legalább annak látszatát kínáló márkákat hívjuk, prémium kompaktnak pedig az ő felső-középkategóriás méretű szedánjukat, mely általában a legkisebb négyajtósuk is egyben. Európában, 2007-ben, ABC sorrendben ezek valának: Alfa Romeo 159, Audi A4, BMW 3-as, Lexus IS, Mercedes C-osztály, Saab 9³, Volvo S60 – bár tény, ez utóbbi kettő méretben egy picit kilóg felfelé, mégis, motorizáltságuk és árazásuk egyértelműen ide sorolja őket.