Zseniális.

tetszik

...ravatalozónak jó!

Nem rossz, de űgy néz ki, mint a Doom számítógépes játékból egy pálya.

Amúgy Le Corbusier, Notre dame du haut templma jobban tetszik. pedig megvan már 50 éves...

photos.igougo.com/images/p58203-Ronchamp_France-Le_Corbusier_Chapel_Ronchamp_France.jpg

@GIBBON: Mint ahogy szemmel láthatólag az is. (Egyébként ezért nem is mondjuk templomnak, hanem temető kápolnának ...)

Elég tetszetős. De már akkor inkább Makovecz, vagy Csete. Esetleg valaki, aki őket követi.

@GIBBON: @(त्वष्टृ): funkcionálisan kérdéses, erősen...

bár ha csak egy jó kis szauna medencével hiányzik belőle... akkor ok

gondolom hogy csillogott az építész szeme amikor gyönyörű fotókat megcsinálta...

tehát elérte a célját... szépen mutatnak a fotók a portfólióban...

@Bácskai peregrinus: a rendőr kövesse őket...

@a-kis-herceg:

Érteni vélem én azt, ha valaki magát kis hercignek képzeli, megfelelési kényszerből úgy is köll viselkednie: jelen esetben meglehetősen tiszteletlenül.

A stílus maga az ember, közhelyes és mégis igaz.

Az általam említett mesterek valamit azért lepakoltak az asztalra - ezt még az ellenfeleik sem vitatják - mindazonáltal úgy vélem, hogy egyik organikus sem érdemli meg az Ön rosszmájú kívánságát.

Mondom úgy, hogy nem vagyok építész, szakmabeli, csak egyszerűen szeretem a tisztességesen megépített, megmunkált, megfestett vagy megírt jót.

Tudja, mifelénk a déli végeken csak úgy, mint a határon onnan mostanság meglehetősen híján vagyunk a teremtett igazságnak.
Ami lehet ugyan többrétegű meg árnyalt, de soha sem parvenü.
Ezzel együtt kívánok Önnek további szép napot!

@Bácskai peregrinus:

Emberi hangodat tisztelve nagyon szépen írom válaszom, kedves Bácskai Peregrinus! Nagybetűs mondatok és írásjelek. (Még az alany-állítmánynál azért nem tartunk.)

Elismerem a következőket és nem is vitatom, mint MÚLTBÉLI teljesítményt. Művészek, akiket 1990-1992 körül a szerencsés véletlenek összjátéka folytán a nemzetközi sajtó egy kis időre felkapott mint keleti hungarikumot, ami a puszta-fokos-huszár vonulatba illeszkedő építészeti mazsola volt.

Ugyanakkor negatívumként tudom be az említett Uraknak

ad1) amikor a művészeten túl, funkcionalitással bíró épületet kívánnak emelni. Ez tévedés. Sem a funkció-rendeltetés, sem a környezetre nem tudnak tekintettel lenni (lásd Szentkirályi utca, illetve egri uszoda stb). Ez Csetére kevésbé jellemző probléma.

ad2) az Urak az említett "hírességük" hullámain politikai előnyöket próbálnak szerezni. Ez is halványabban Csete esetében. Bár szélsőségesebben.

ad3) a politikai pozíciójuk a magyar "1011 éves feudalizmus" problémát mélyítik. A társadalom szempontjából negatív antipolgárosodási tevékenységet végeznek...

ad4) tévedésnek tartom építészetnek nevezni. Inkább szobrászat, vagy építőművészet. A "tényleges" építészeti tevékenység az más természetű.

ad5) kifejezetten károsnak tartom az alkotmányba írt feudális előjogokat (+Corvin lánc stb). A nagy nemzeti nyomulás közepette meg tanácselnökökkel kell jó viszonyban lenni. És ennek rendszerváltás előtti előzményei vannak...

@a-kis-herceg: Nahát! Annyira igazad van, hogy ennyire még sosem értettem egyet senkivel sem az indablogon.

@drkovax: "Kortárs templomépítészet Szlovéniából, videóval" - ez a cikk címe, ezt kívántam észrevételezni!:D

@(त्वष्टृ): ...ami szintén kápolna, de nagybetűvel!

@a-kis-herceg: ...funkcionalitása tekintetében tökéletes, hisz' félig (féllábbal a sírban) a föld alatt van!

Térnek tényleg szép! Azt is üdvözölni tudom, amikor a részleteket tisztességesen megoldják. A terep sebhelye azért fájó, de nyilván begyógyul, mint ami akkor keletkezik, mikor elmegy valaki - benövi a környezet.

@a-kis-herceg:

Tisztelt uram!

Azért nem írom nagybetűvel az Urat, mert belőle mifelénk, a poros Bácskában csak egyet ismerünk, ám őt kalaplevéve tiszteljük. Bátorkodtam hímneműnek vélni, nem a kis hercegi nickname-je, hanem a visszaírt üzenetének stílusa miatt. Tapasztalatom szerint a hölgyek sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni. Amennyiben tévedtem, jó előre elnézését kérem. Nem először fordul elő velem az életben.
Egyúttal rögtön szeretném azonosítani – parasztosan: identifikálni… - saját magamat is, lévén, hogy a laptopomon Bácskai peregrinusként jegyez ez az oldal, a rosseb tudja milyen bejelentkező adresszel, jelszóval; a munkahelyin meg Poós Károly lennék, így most ezt vagyok kénytelen használni. Végül is mindkettő álnév, hát sebaj!
Kicsit megkésve, felelnék a Makovecz építészetét illető levelére. Éppen ganajoztam a levelesládámban, ekkor bukkantam elvarratlan szálként reám meredő válaszára, amire most lesz érkezésem reagálni. Ez a péntek lazábbra sikerült a vártnál (Hasonló jókat Önnek is szívből kívánok!), időm meg kedvem is támadt a polémiánk tisztázására.

Az első fölvetésével kapcsolatban, általánosságban elmondható, hogy valamilyen szinten minden alkotó a múltbéli teljesítményére alapozottan építgeti önmagát, karrierjét, szakmai tudása kiegészülésének – stílszerűen – fundamentuma, pillére az asztalra egyszer már lepakolt munkájának elismerése. Ez az alap. És egyetlen megkezdett irányzat, stílus, eszme, ideológiai önmeghatározás se nagyon tűri a szakmai hajtűkanyarokat, a kilengést. Pont azért, mert hite van. Magyarán: amikor kőkeményen hiszek valamiben, akkor már nem kísérletezgetek. Pláne nem fogok magammal szembemenni. Negyven vagyok. Ha idáig nem döntöttem el, mit szeretnék, elég nagy a baj. Ezért mást, jobbat nem tehetek, a rálépett utamon végigmegyek, nem használok kerülőket, nem ülök fel járműre, és ha a célom messzinek is tűnik, csábítanak a rövidített ösvények, akkor sem bolyongok. Legföljebb kikerülöm a kátyúkat, de tartom az irányt. Szerintem ez így tisztességes és vállalható. Inkább a finomításokra, a tisztázásra, a kicsiszolódásra helyezem a hangsúlyt. Abban Önnek teljesen igaza van, hogy ekképpen olykor önmagam ismétlésének hat mindaz, amit művelek. De a szerves építészet – éppenséggel szellemiségéből, értékrendjéből kifolyólag – olyan teremtett stílus, vagy most már mondhatni mozgalom, ami behatárolatlanságával együtt sem veszi jó néven azt, ha valaki megfelelési, vagy más kényszertől űzve folyton kilép a szerepéből.

Tételeire a válaszaim:

ad1) Bizonyos, hogy senki alkotó sem tud folyton tökéleteset teremteni. Képtelenség mindig azonos hőfokon lobogni. Fölhozott példáira ellentételezés és – a teljesség igénye nélküli – cáfolat a dunaszerdahelyi bevásárló-sor, Lendava művelődési háza, az erdélyi, fölvidéki templomok… Hogy csak az utóbbi időszakban megépített munkákat említsem. azt hiszem, egyiknél sem vitatható, hogy a funkcionalitás meg a környezetbe simulás sem szenvedett csorbát. Persze, mindez lehet nézőpont kérdése is, hál’Istennek nem vagyunk egyformák.

ad2) Engedje meg, hogy kissé profanizáltan kedélyeskedjek: Nem mindegy, hogy hírességük hullámain, vagy hírességük hulláin. A magyar közéletben – csak úgy, ahogy nálunk, a déli végeken is – ez utóbbira sűrűbben lelünk példát. Sajnos. Még mindig dívik az, hogy tehetséges emberek sírdombjára pipiskedve akarunk nagyobbnak látszani. Hogy nem vesszük észre, kinevetjük, lesajnáljuk, megszóljuk a körünkben élő zsenit. Aztán posztumusz ordókat osztunk neki, meg márványba kalapálják a nevét…

ad3) „a politikai pozíciójuk a magyar "1011 éves feudalizmus" problémát mélyítik. A társadalom szempontjából negatív antipolgárosodási tevékenységet végeznek...”

Ezt kénytelen voltam ide másolni, mert dacára régtől datált humán érdeklődésű okoskodásomnak, nem tudtam értelmezni. A máig meglévő urbánus-népies vitára gondolt? Ha igen, akkor nincs baj. A szerves építészet gyökere kétség kívül az utóbbiból ered, próbál egyedi, meg magyar is lenni. Mi ezzel a gond? A századelő szecessziója is ezeket a húrokat pengette, és olyan melódiák születtek, hogy máig azokat csodáljuk. Ha nem hiszi, nézze meg mondjuk a szabadkai Városházát, Reök, vagy Raichle dél-alföldi ékszerdobozait. Világért sem akarom oskolázni, kérem, ne értsen félre! Mint már említettem, nem vagyok építész, de sok más egyéb mellett mérhetetlenül fontosnak tartom épített örökségünket. Meg a majdan megépülőt is. Bár, ez utóbbival kapcsolatban egyre borúlátóbb vagyok…

ad4) Végre egyet érthetek Önnel: Legyen szobrászat, térteremtés, ház-varázslat, nevezzék tetszés szerint. A lényegen úgysem változtat semmit.

ad5) Itten – szerény sejdítésem szerint - politikai természetű nézetkülönbség (Fülig Jimmysen) esete forog fenn, kérem szépen! Amivel megint kevés problémám lenne, mert az építészethez vajmi kevés köze van (A Farkasréti temető ravatalozója jobb- vagy baloldali?), inkább személyeskedő odaszúrásnak tűnik. Kicsit ismerős a téma, lévén az Anyaország sokszor általánosításba torkolló megítélésből fakadóan mi, a határon inneniek is potenciális fasiszták vagyunk, virtigli radikális (magyar) nemzetiek, de minimum aranykártyás Magyar Fórum előfizetők… Annyi bizonyos, hogy nemzettudatunk ekkor-akkor erősebbnek tűnik a Blaha Lujza téren evribádizóknál.
Ha nem így lenne, már mi sem lennénk. Mert hát tetszik, vagy nem: nekünk ez a folyamatos lövészárok-lét jutott, egyre fogyó töltényekkel, mindig szuronyrohamra készen. Erre kondicionálom három magzatomat is. Az ősök se ajánlott levélben üzengettek a töröknek, labancnak, Paskiewicz herceg muszkáinak, a rác csőcseléknek, a partizán bandáknak – hogy csak az elmúlt bő háromszáz esztendő fontosabb szarházijait említsem.
Mégis, valahol – hiszi vagy sem, mellékes – a toleranciaszintünk, ingerküszöbünk magasabban van az Önökétől. Vegyes a környezet, nyelvek, kultúrák, szokások ragadnak ránk. Higgye el, az angol, német mellett szépen megfér a szerb-horvát, kicsit a román ismerete is. Ezért sokszor más szemmel nézünk a világ dolgaira. Ha valamire, hát erre jó a kisebbségi lét. A magyarországi közállapotokat is tisztábban láthatjuk. Pontosan tudom, mit ért az előző két kurzus, miként lép a mostani. Azzal se árulok el nagy titkot, ha kijelentem: ez a fajta hozzáállás, ami tavaly óta él, szívemnek kedvesebb. Vagyunk így, jó néhányan a déli végeken, meg héthatárba, erre-arra. Nem köll Makovecz interjút olvasnom ahhoz, hogy tudjam: becsületes tanácselnök is lehetett, korrupt demokrata is van. Azért remélem, hogy egy mester életművének meglatolásakor már nem a pártbéli szimpátiája lesz a mérvadó.

Tisztelettel üdvözlöm, jó egészséget kívánva Önnek és szeretteinek is!